A Fusil Automatique Léger (Könnyű Automata Puska) - röviden FAL - a 20. század leghíresebb és legelterjedtebb katonai fegyvereinek egyike, és talán a legikonikusabb battle rifle (általában tűzváltóval felszerelt gépkarabély, amely teljes erejű puskatöltényt - ilyen pl. a 7,62x51 mm NATO - tüzel) a világon. Nevezik LAR-nek is, amely rövidítés a fegyver eredeti francia nevének angol fordításából (Light Automatic Rifle) származik. A fegyvert Dieudonne J. Saive és Ernest Vervier tervezte és a belga Fabrique Nationale de Herstal (FN) fegyvergyár gyártotta 1953-tól 1988-ig.
A Szabad Világ Jobbkeze
A II. Világháború után a kézzel működtetett forgó-toló záras katonai puskák kora a végéhez érkezett, az öntöltő puskák jelentették a jövőt. Az amerikai hadsereg M1 Garand-ja volt az első rendszeresített öntöltő puska. Bár mérföldkőnek tartották, de modern szekrénytár helyett egy felülről behelyezhető, mindössze nyolc töltényes töltőléccel működött.
A német StG 44, amely a II. Világháború utolsó éveiben jelent meg, jelentős benyomást tett a fegyvertervezőkre. Az StG 44 egy köztes típusú lőszert tüzelt, a 7,92x33 mm Kurz-ot, amely erősségében a gyenge pisztoly-lőszer és a nagy erejű puska-lőszer között állt.
A Szovjetunió hamar ráeszmélt a köztes lőszer alkalmazásában rejlő lehetőségekre. Olyan egyszerű és megbízható fegyverre volt szükségük, amelyet még a legsietősebben kiképzett katona is nagy hatásfokkal használhat. Ennek nyomán született meg az esszenciális gépkarabély, az AK-47, amely a 7,62x39 mm szovjet lőszert tüzelte. A könnyen tömeggyártható, megbízható és elnyűhetetlen fegyver a leghanyagabb bánásmód mellet is működőképes tudott maradni. Tűzváltóval is fel volt szerelve, ami egyes- és sorozatlövés leadását is lehetővé tette.
A nyugati országok már az AK-47 megjelenése előtt tanulmányozták a gépkarabély koncepcióját, de sokáig nem sikerült ilyen fegyvert produkálniuk.
1948-ban aztán bemutatták az FN FAL első prototípusát, ami a 7,92x33 mm Kurz köztes lőszert tüzelte. A prototípus tesztelése után a Brit Hadsereg egy bullpup prototípus építésére is ösztönözte az FN-t az új .280 brit lőszerhez. Ennek megtervezése után az FN visszatért az eredeti konstrukcióhoz.
1950-ben az Egyesült Királyság bemutatta az USA-nak a .280 kaliberhez újratervezett FN puskát és a bullpup EM-2 gépkarabélyt, hogy tesztelhessék az amerikai T25 ellen. A tesztelés után Egyesült Államok Hadseregének tisztviselői inkább az általuk kifejlesztett .308 (más néven T65) puskalőszer használatát javasolták az FN-nek. Az amerikaiak a gépkarabélyt csak erős puskalőszerrel tudták elképzelni. Ezt az is jól szemlélteti, hogy akkoriban az AK-47 számukra a géppisztoly kategóriába tartozott.
Az Egyesült Államok fegyvertesztjeit végül egy módosított M1 Garand, az M14 nyerte. A NATO tagállamok nagyobbik része viszont jobban értékelte az új - az M14-hez hasonlóan most már T65 lőszert tüzelő - FN FAL-t, így azt választották, a T65 lőszert pedig általános lőszerként 7,65x51 mm NATO néven rendszeresítették.
Az idők során az FN FAL a világ több mint kilencven különböző (nagyrészt NATO tag) államában került szolgálatba, ezért A Szabad Világ Jobbkeze néven emlegették.
A (nem is olyan)Könnyű Automata Puska
A FAL nyugaton a tartósság, robosztusság és megbízhatóság tekintetében új szintet állított fel. A homokot és a port kivéve minden fajta környezeti hatással megbirkózott. Egyike volt azoknak a fegyvereknek, amelyek hozzájárultak a 7,62x51 mm NATO lőszer sikerességéhez.
Bár a 7,62 mm visszarúgása nagyobb volt, mint a köztes lőszereké, de ezzel együtt jelentősebb volt az ereje és a lőtávja is. A FAL-ból kilőtt lövedék át tudott ütni egy 3,45 mm vastag acéllapot, így bizonyos páncélozatlan járművek ellen is lehetett használni. A lőszer átütőereje városi környezetben is rendkívül hasznosnak bizonyult. Egy katonai szólás szerint a 7.62x51 mm töltény ,,a fedezékben lévőkből lapulókat csinál".
Bizonyos szituációkban azonban nem ilyen előnyös a nagy átütőerő. 1963-ban Guyanában - ahová a brit katonákat a civil lázongások miatt vezényelték - az 1. Hadosztály egy kis számú őrjáratát körülvette a lázadozó tömeg, amit a katonák sikertelenül próbáltak eloszlatni. Végül egyetlen lövés dördül egy SLR-ből; a lövedék három embert ölt meg, egyet pedig megsebesített.
Az FAL effektív lőtávját 600 méterben állapították meg, de megfelelő kezekben elérhette akár a 800 métert is. A legtöbb környezetre alkalmazható az a gépkarabély-teória, miszerint a megütköző felek közti távolságnak nem kell meghaladnia a 300 métert, de nem mindegyikre. A brit katonai erők tűzharcainak több, mint fele 300-900 méter lőtávolság között zajlott Afganisztánban. Az olyan területeken, mint Oman, Aden és Dhofar, ahol a terep nyílt és kevés a fedezék, a nagy lőtáv és a pontosság elengedhetetlen követelmény a szolgálati fegyvernél. Éppen ezért a britek Közel-keleti harcai során (1963-1967) az L1A1 ideális fegyvernek bizonyult, annak ellenére, hogy a járőröző katona csak négy tárnyi lőszert hordhatott magánál, így könnyítve a felszerelés súlyán.
Az FAL megbízhatóságát és tartósságát leginkább talán a következő történettel lehet bemutatni: 2001-ben lőfegyverekről publikáló amerikai szerzők csoportja tűréstesztet hajtott végre egy DSA-gyártmányú FAL gépkarabélyon. A teszt során a fegyverrel 10.000 töltényt lőttek el kilenc óra leforgása alatt. Amikor a gépkarabély túlságosan felforrósodott a kézben tartáshoz, egy hóbuckában hűtötték le. Ha tönkrement egy kisebb alkatrész, azt helyben pótolták. A teszt végére, bár a fegyver csöve teljesen ki lett lőve, a légrés csak 0.025 mm-rel növekedett és a célt még akkor is el lehetett találni vele 91 méterről. A teszt végül csak azért ért véget, mert a tesztelők kifogytak a lőszerből.
Mindezek ellenére a FAL-nak is voltak gyenge pontjai, nevezetesen a súlya és a hossza. Brit és ausztrál kézikönyvek még a fegyver használatához szükséges erősítő edzések leírását is tartalmazzák. Az FAL ugyanis tár nélkül 4,31 kg, ráadásul a hozzávaló 20-töltényes acél tár megtöltve 730 g tömegű, amiből a lövésznek többet is magával kell hordania. Itt érdemes megjegyezni, hogy annak idején a súly volt a legjelentősebb érv a 7,62x51 mm lőszer leváltása mellet a 5,56x45 mm lőszerre.
A 7,62 mm lőszer másik hátránya, hogy a fegyver szinte uralhatatlan sorozatlövés közben. A Falkland-szigeteki háborúban (1982) az argentin és - a velük szemben álló - brit erők is FAL puskákkal voltak felszerelve. A britek eredményességéhez (és győzelméhez) nagy valószínűséggel az is hozzájárult, hogy az argentin FAL-lal ellentétben ők kizárólag félautomata tüzelésre képes L1A1 puskákkal voltak felszerelve, így a katonák tűzereje pontosabb volt.
A fegyver másik fő hátránya a hossza volt. Az 1053 mm hosszú puska ugyanis nem nevezhető ideálisnak az épületben vagy sűrű növényzetben való harchoz és a szállító járművek esetében a ki- és beszálláshoz sem. Az Első kongói polgárháború alatt a Belga Légierő számára készültek az első Para (paratrooper – ejtőernyős) FAL gépkarabélyok, amelyek behajtható válltámasszal voltak felszerelve. Azért volt rájuk szükség, mivel az eredeti fegyverrel az ejtőernyősöknek a repülőgép elhagyása körülményes volt. Ezeket a fegyvereket első bevetési területük miatt Congo FAL néven emlegetik.
A német StG 44, amely a II. Világháború utolsó éveiben jelent meg, jelentős benyomást tett a fegyvertervezőkre. Az StG 44 egy köztes típusú lőszert tüzelt, a 7,92x33 mm Kurz-ot, amely erősségében a gyenge pisztoly-lőszer és a nagy erejű puska-lőszer között állt.
A Szovjetunió hamar ráeszmélt a köztes lőszer alkalmazásában rejlő lehetőségekre. Olyan egyszerű és megbízható fegyverre volt szükségük, amelyet még a legsietősebben kiképzett katona is nagy hatásfokkal használhat. Ennek nyomán született meg az esszenciális gépkarabély, az AK-47, amely a 7,62x39 mm szovjet lőszert tüzelte. A könnyen tömeggyártható, megbízható és elnyűhetetlen fegyver a leghanyagabb bánásmód mellet is működőképes tudott maradni. Tűzváltóval is fel volt szerelve, ami egyes- és sorozatlövés leadását is lehetővé tette.
1948-ban aztán bemutatták az FN FAL első prototípusát, ami a 7,92x33 mm Kurz köztes lőszert tüzelte. A prototípus tesztelése után a Brit Hadsereg egy bullpup prototípus építésére is ösztönözte az FN-t az új .280 brit lőszerhez. Ennek megtervezése után az FN visszatért az eredeti konstrukcióhoz.
1950-ben az Egyesült Királyság bemutatta az USA-nak a .280 kaliberhez újratervezett FN puskát és a bullpup EM-2 gépkarabélyt, hogy tesztelhessék az amerikai T25 ellen. A tesztelés után Egyesült Államok Hadseregének tisztviselői inkább az általuk kifejlesztett .308 (más néven T65) puskalőszer használatát javasolták az FN-nek. Az amerikaiak a gépkarabélyt csak erős puskalőszerrel tudták elképzelni. Ezt az is jól szemlélteti, hogy akkoriban az AK-47 számukra a géppisztoly kategóriába tartozott.
Az Egyesült Államok fegyvertesztjeit végül egy módosított M1 Garand, az M14 nyerte. A NATO tagállamok nagyobbik része viszont jobban értékelte az új - az M14-hez hasonlóan most már T65 lőszert tüzelő - FN FAL-t, így azt választották, a T65 lőszert pedig általános lőszerként 7,65x51 mm NATO néven rendszeresítették.
Az idők során az FN FAL a világ több mint kilencven különböző (nagyrészt NATO tag) államában került szolgálatba, ezért A Szabad Világ Jobbkeze néven emlegették.
A (nem is olyan)Könnyű Automata Puska
A FAL nyugaton a tartósság, robosztusság és megbízhatóság tekintetében új szintet állított fel. A homokot és a port kivéve minden fajta környezeti hatással megbirkózott. Egyike volt azoknak a fegyvereknek, amelyek hozzájárultak a 7,62x51 mm NATO lőszer sikerességéhez.Bár a 7,62 mm visszarúgása nagyobb volt, mint a köztes lőszereké, de ezzel együtt jelentősebb volt az ereje és a lőtávja is. A FAL-ból kilőtt lövedék át tudott ütni egy 3,45 mm vastag acéllapot, így bizonyos páncélozatlan járművek ellen is lehetett használni. A lőszer átütőereje városi környezetben is rendkívül hasznosnak bizonyult. Egy katonai szólás szerint a 7.62x51 mm töltény ,,a fedezékben lévőkből lapulókat csinál".
Bizonyos szituációkban azonban nem ilyen előnyös a nagy átütőerő. 1963-ban Guyanában - ahová a brit katonákat a civil lázongások miatt vezényelték - az 1. Hadosztály egy kis számú őrjáratát körülvette a lázadozó tömeg, amit a katonák sikertelenül próbáltak eloszlatni. Végül egyetlen lövés dördül egy SLR-ből; a lövedék három embert ölt meg, egyet pedig megsebesített.
Az FAL effektív lőtávját 600 méterben állapították meg, de megfelelő kezekben elérhette akár a 800 métert is. A legtöbb környezetre alkalmazható az a gépkarabély-teória, miszerint a megütköző felek közti távolságnak nem kell meghaladnia a 300 métert, de nem mindegyikre. A brit katonai erők tűzharcainak több, mint fele 300-900 méter lőtávolság között zajlott Afganisztánban. Az olyan területeken, mint Oman, Aden és Dhofar, ahol a terep nyílt és kevés a fedezék, a nagy lőtáv és a pontosság elengedhetetlen követelmény a szolgálati fegyvernél. Éppen ezért a britek Közel-keleti harcai során (1963-1967) az L1A1 ideális fegyvernek bizonyult, annak ellenére, hogy a járőröző katona csak négy tárnyi lőszert hordhatott magánál, így könnyítve a felszerelés súlyán. Mindezek ellenére a FAL-nak is voltak gyenge pontjai, nevezetesen a súlya és a hossza. Brit és ausztrál kézikönyvek még a fegyver használatához szükséges erősítő edzések leírását is tartalmazzák. Az FAL ugyanis tár nélkül 4,31 kg, ráadásul a hozzávaló 20-töltényes acél tár megtöltve 730 g tömegű, amiből a lövésznek többet is magával kell hordania. Itt érdemes megjegyezni, hogy annak idején a súly volt a legjelentősebb érv a 7,62x51 mm lőszer leváltása mellet a 5,56x45 mm lőszerre.A 7,62 mm lőszer másik hátránya, hogy a fegyver szinte uralhatatlan sorozatlövés közben. A Falkland-szigeteki háborúban (1982) az argentin és - a velük szemben álló - brit erők is FAL puskákkal voltak felszerelve. A britek eredményességéhez (és győzelméhez) nagy valószínűséggel az is hozzájárult, hogy az argentin FAL-lal ellentétben ők kizárólag félautomata tüzelésre képes L1A1 puskákkal voltak felszerelve, így a katonák tűzereje pontosabb volt.
A fegyver másik fő hátránya a hossza volt. Az 1053 mm hosszú puska ugyanis nem nevezhető ideálisnak az épületben vagy sűrű növényzetben való harchoz és a szállító járművek esetében a ki- és beszálláshoz sem. Az Első kongói polgárháború alatt a Belga Légierő számára készültek az első Para (paratrooper – ejtőernyős) FAL gépkarabélyok, amelyek behajtható válltámasszal voltak felszerelve. Azért volt rájuk szükség, mivel az eredeti fegyverrel az ejtőernyősöknek a repülőgép elhagyása körülményes volt. Ezeket a fegyvereket első bevetési területük miatt Congo FAL néven emlegetik.
A Szabad Világ hosszú keze
A belga FAL-t először a Kanadai Erők rendszeresítették - C1A1 néven és kissé átalakítva - 1955-ben. A fegyvert 1961-től a Királyi Kanadai Lovasrendőrség is használatba vette. A C1A1 gépkarabélyból csak a tengerészgyalogság számárak készültek tűzváltóval felszerelt típusok. Használták továbbá az automata C2A1 szakasz szintű támogatófegyvert, ami az ausztrál L2A1-re hasonlított. Ez a gépfegyver hosszabb fegyvercsővel, villaállvánnyal és 30-töltényes tárral rendelkezett (de a 20-töltényes tárat is használni tudta). A nyolcvanas években Kanada a C1-et M16 variánsokra (C7, C8), a C2-t pedig FN Minimi variánsokra (F89, C9) cserélte le.
A Brit Nemzetközösség a FAL-t licenc alatt gyártotta, L1A1 SLR (Self-Loading Rifle, azaz Öntöltő Puska) néven. Általánosan csak SLR-nek nevezik, az USA-ban pedig "inch pattern" ("hüvelyk-sablon") FAL-nak, mivel a Belgiumban is használt metrikus rendszer helyett a brit birodalmi mértékegységek szerint konstruálták a fegyver méreteit. Ennek ellenére bizonyos alkatrészek felcserélhetőek a két típus között. A Nemzetközösségben rendszeresített FAL variánsok többsége csak félautomata tüzelésre képes. A brit katonákat először a "Maláj válság" (1948-1960) idején szerelték fel L1A1 gépkarabélyokkal. A fegyverrel a brit erők teljesen meg voltak elégedve, a dzsungelharcok során azonban az amerikai AR-15 (M16) csekélyebb hossza miatt ideálisabbnak bizonyult a sűrű növényzetben. Az L1A1 egészen a nyolcvanas évekig volt az Egyesült királyság első vonalbeli gépkarabélya, amikor is felváltotta az 5,56 mm-es L85A1. 
Ausztria 1958-tól gyártotta licenc alatt a FAL-t, mint StG 58. A fegyvert egy megmérettetés alatt választották ki, ahol a spanyol CETME és az amerikai AR-10 gépkarabélyok közül került ki győztesen. Az StG 58 behajtható villaállvánnyal volt felszerelve, ágyazása pedig a könnyítés érdekében műanyagból készült. Speciális lángrejtője képessé tette puskagránát kilövésére. Az Osztrák Szövetségi Hadsereg általános gépkarabélya volt, amíg 1977-ben az AUG fel nem váltotta. Brazília haderejében jelenleg az IMBEL (Indústria de Material Bélico do Brasil) MD gépkarabély
sorozata (MD-1, MD-2, MD-3 és az új MD-4) van rendszerben. Ezek a fegyverek az 5,56x45 mm NATO lőszer tüzeléséhez újratervezett FN FAL gépkarabélyok, amelyek STANAG 4179 M16-tárakkal működnek. Az MD-2 behajtható válltámasszal, az MD-3 pedig szokványos FAL műanyag puskatussal van felszerelve. Az MD-2 még tartalmaz FAL kompatibilis alkatrészeket, de a többi MD verzió új tervezés szerint készül. Amerikában a DSA gyárt különböző modernizált FAL gépkarabélyokat. A fegyver új változatainak hossza és tömege is előnyösebb az eredetinél. A SA58 OSW típusjelű fegyver katonai és rendőrségi
használatra készült. Ez egy moduláris kivitelezésű gépkarabély, amely az alap típusnál jelentősebben rövidebb csővel, behajtható válltámasszal és szereléksínekkel rendelkezik. Félautomata és tűzváltóval felszerelt verzióban is készül.
Összefoglalás
FN FAL
Gyártó: Fabrique Nationale de Herstal (FN), Belgium
Kaliber: 7,62x51 mm NATO
Működési rendszer: gázelvételes, billenőzárral, tűzváltós vagy csak félautomata
Hossz: 1053 mm
Tömeg: 4,31 kg (tár nélkül)
Cső hossza: 533 mm
Tölténytárak: 20-töltényes egyenes szekrénytár vagy 30-töltényes ívelt szekrénytár
Tűzgyorsaság: 650-700 lövés percenként
Hatásos lőtávolság: 600-800 m
Előnyei: nagy lőtávolság, pontos egyeslövés, jelentős átütőerő, robosztusság, megbízhatóság (kivéve: homok, por)
Hátrányai: előnytelen hossz és tömeg, pontatlan sorozatlövés
Változatai: FN FAL Paratrooper, FN FALO, L1A1 SLR, L2A1, C1A1, C2A1, DSA SA58 Para Tactical Carbine/Para Elite Compact/OSW, IMI Romat, Ishapore 1A1 SLR, IMBEL M964 A1 ParaFAL, StG 58, IMBEL MD-2/MD-3/MD-4/MD-97/IA2, Disenos Casanave SC-2010
Konfliktusok, ahol használták: Szuezi válság, Disznó-öbölbeli invázió, Vietnámi háború, Kambodzsai polgárháború, Hatnapos háború, Ciprus török megszállása, Portugál gyarmati háború, Angolai háború, Észak-írországi harcok, Rhodéziai bozótháború, Első kongói polgárháború, Falkland-szigeteki háború, Öbölháború, Balkán-háború, Sierra-leone-i polgárháború, Jóm kippúri háború, Líbiai polgárháború, Szíriai polgárháború
Pár film, amelyben feltűnik: Elit halálosztók 1. és 2. rész, Vadlibák, District 9, A Nap könnyei, Menekülés Los Angelesből, Szemtől szemben, A királyság, Vörös Hajnal, Fegyvernepper, Vaskabátok, A sebhelyesarcú
Pár videójáték, amelyben feltűnik: Fallout 2, Jagged Alliance 2, Rainbow Six sorozat, Operation Flashpoint, Splinter Cell sorozat, Far Cry 2, Max Payne 3, Uncharted 2 és 3, Metal Gear Solid sorozat, Hitman Absolution, Call of Duty sorozat, Ghost Recon sorozat, 7.62 High Calibre
Airsoft replikáit gyártják: Tokyo Marui, King Arms, Jing Gong, ARES, STAR, ZL, AGM, Classic Army, Quality Power/ Matrix, Lancer Tactical
Források:
Cashner, Bob: The FN FAL Battle Rifle. Osprey Publishing (2013). ISBN: 978 1 78096 904 6
World Guns: FN FAL assault rifle (Belgium) http://world.guns.ru/assault/be/fn-fal-e.html
Wikipedia: FN FAL http://en.wikipedia.org/wiki/FN_FAL
Internet Movie Firearms Database: FN FAL http://www.imfdb.org/wiki/FN_FAL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése